SPOILER! HA MÉG NEM LÁTTAD A SOROZATOT, NE OLVASS TOVÁBB! A negyedik évad nem kicsit bővelkedett szerelmes és szenvedélyes fordulatokban, éppen ahogyan meglepetésekkel és súlyos tragédiákkal is. Úgy tűnt Felicity és Oliver végre örökre össze tudják kötni az életüket és beteljesülhet végre az a nagy szerelem amit egymás iránt éreztek, de amire ők sem számítottak, a sors súlyos akadályokat gördített eléjük, mely odáig vezetett, hogy a szerelmük megmaradt egymás iránt, de a bizalmuk darabokra hullott. De nem csak az Olicity páros számára jelentett óriási kihívást ez az évad, Diggnek a hozzá egyik legközelebb álló személyben kellett csalódnia. A naívsága pedig súlyos következményeket hozott magával. Amilyen vidáman indult mindenki számára ez az év, épp annyira sötétségbe borult mindenki sorsa, ami odáig vezetett, hogy egy legjobb barát életét vesztette, ami mindenkiben mély nyomot hagyott és az igazi megpróbáltatások Damien Dahrk halála után sem érnek véget. Vajon mennyi remény marad még Felicity és Oliver szerelmére, Digg visszatérésére, Thea helyes döntésére és egy új csapat összekovácsolására? A következő év talán még nagyobb kihívásokat tartogat majd kedvenceink számára, mint eddig valaha....

A rövid bevezető után, talán ott kéne kezdenem, hogy ez lett volna a kedvenc évadom, ha a készítők nem rontják el ezt a gyönyörűnek ígérkező románcot, egy aljas húzással... De erről majd később! Nem tagadom, hogy madarat tudtam volna fogni, amikor rögtön az első részekben megláttam, ahogy Felicity és Oliver turbékolnak és egyszerűen az egekig repültem, mikor már tisztán látszott, mi lett volna Oliver szándéka Felicity felé. Kicsit mérges is voltam, hogy a szép pillanatot megzavarták a lányok, hiszen tuti egy "igen" lett volna a válasz, mert később ezt maga Felicity is bevallotta Olivernek. Amikor pedig hazaindultak, zabáltam a közös munkát úgy, hogy közben jártak is. Annyira jó volt köztük az összhang, mint még sosem! Egyedül Oliver és Digg egyáltalán nem mondhatni, hogy stabilan álló barátsága miatt voltam csak szomorú. Annyira örültem, amikor Felicity a sarkára állt és addig nem engedte sehová sem a fiúkat, amíg meg nem beszélték a dolgaikat együtt. Egyszerűen a felhőkön ugráltam, ahogy már kezdett visszatérni lassan lassan a régi jó OTA-s csapatszellem!!

Továbbra is meghaltam, az édes Olicity-től, annyira kell oda! Aztán ahogy Oliver elmondta Felicity-nek, hogy indulna a polgármesteri választáson, igazán meglepőnek, de ugyanakkor izgalmasnak találtam és szerintem is ő lett volna a legjobb választás erre és a legjobb befutó is, hiszen senkitől nem riad vissza, ő szolgálja a várost esténként is és most nappal civilként is megtehetné ezt, remek ötlet, reméljük egy éven belül a teljes posztot is megszerezheti! Aztán ott van Damien karaktere! Nagyon jól eltalálták, igazán kemény ellenfélnek bizonyult a csapattal szemben, nagyon aljas és kellőképpen izgalmas fordulatokat köszönhetünk neki! Ahogyan az egyik korábbi fő karakter halálát is, Laurel Lancét. Bizony talán az egyik legdrámaibb eset volt, mióta elindult a négy év! Pontosan, ahogy az, hogy Digg rájött a testvére életben van, vagy éppen Sara visszatérése a halálból, vagy éppen Felicity megtámadása! Nem várt fordulatok, teli izgalmakkal! Ahogy haladtunk előre, a boldog percekből egyre sötétebb év köszöntött kedvenceinkre, a fordított verzió jobban tetszene, remélem a következő évben már az fog várni ránk! Na szóval, egyszerre sírtam Digg szenvedésén, vagy azon, ahogy Felicity élete legszebb napja, a legpokolibbá is vált egyben. Vagy éppen a többiek szenvedése, Laurel halála miatt. Kegyetlen írói munka volt, de ugyanakkor egyszerre zseniális is!

Annyira cuki volt, ahogy végre Oliver megkérte szerelme kezét és amit mondott neki és ahogy Felicityn látszott a kitörő boldogság és még amikor fogságban voltak, még akkor is összetartottak és Felicity ott is jelezte Olivernek, hogy "igen"-t mondana neki! Istenem mennyire látszott, hogy mekkora szerelem dúl kettejük között, pontosan ezért tudtam volna szétverni minden berendezést a szobámban, amikor az egészet el kellett rontani azzal, hogy Oliver nem fogadta meg Barry tanácsát és inkább titkolózott a szerelme előtt, amiatt a liba miatt, aki persze később igyekezett volna helyrehozni a hibáját, de hiába!! Mert a gyerek nem lett volna akadály, de a hazugság már igen! A szívem tört ketté a következményektől, amik ezután jöttek, kettejüket tekintve! Szinte megállás nélkül zokogtam végig, Oliver megható szerelmi vallomását az oltárnál, - eskü még németül hallgatva is elsírtam magam, nemcsak angolul vagy éppen az anyanyelvünkön, hiszen minden nyelven olyan gyönyörű volt!! - Felicity felé és fordítva, amikor a lány Cupidót próbálta "lefegyverezni". Rendesen elrontották ezt a szálat a készítők és még mindig csak a remény az ami éltet mindannyiunkat, hogy összejönnek, hiszen tavasz óta, semmi romantikus szálat nem élvezhettünk kettejük között, csak a "régi rendszer" kezdett visszaállni, amik elemeit viszont nagyon élveztem, különösen az első együttlétük évfordulóján!

Ahogy a végén, pedig Felicity visszatért Oliver mellé, mikor mindenki más elhagyta őt, egyszerűen kitört belőlem minden érzelem és nem bírtam többé visszatartani a könnyeimet! Aztán nagyon tetszett, hogy Felicitynek ennyire izgalmas és nagy családi hálót építettek ki, kíváncsian várom, Donna miért is nem akarja, hogy a lánya és a volt férje viszonya javuljon. (Bár legutóbb mintha azt említették volna, már lezárták a családi szálat, de ez még nem derült ki!!) Ugyanennyire tetszik, hogy bevezették Curtis karakterét, aki igazi fényt és humort hoz a mindennapokba, ahogyan Felicity is és ezek ketten hihetetlenek együtt! Quentinért a szívem szakadt meg, remélem Donna és Felicity majd enyhíteni tudnak a fájdalmán később, ahogy az is, ha időnként láthatja még az időben kavargó Sara-t, a kisebbik lányát. Akinek a visszatérésének, pedig szintén nagyon örültem, hiszen kedveltem a karakterét.

Ha már a családoknál tartunk, ez az évad igazán arról szólt! Digg tekintetében, Oliverék tekintetében, Felicityéknél is, Lancéknél, sőt még Dahrkéknál is egy igazi gengszter családdal volt dolgunk (leszámítva a pici lányt). Nehéz lelki próba volt ez az év mindenki számára, úgy gondolom!

A barlangot is sajnáltam, amilyen szépen felépült, úgy ment tönkre. Reméljük rendbe hozzák hamarosan. Felicityt nagyon sajnáltam a cég miatt, reméljük visszaszerzi majd még. Aztán még néhány szó a flashbackekről, mert még millió és egy dolgot tudnék írni, de akkor túl hosszúra sikeredne az elemzésem. Nem voltak annyira rosszak, örültem hogy nem egészen erre építettek, mert jól elhúzták őket, de legalább ennek a nőcinek annyi jelentősége volt a flashbackekben, hogy végre megkaphatjuk a BRATVA-s múltat!

Aztán egy óriási negatívum még a végére, - amellett, hogy még szívesen elnéztem volna az Olicity csókokat, amit hála a készítőknek jó darabig nem láthatunk - az az lenne, hogy elfelejtettem ebben az évadban, hogy a valóságban vagyok! Azaz, nem tudtam kellőképpen átélni ami történik, mint az első két évadban, ahol még köze sem volt a mágiának a sorozathoz, pedig anno ez volt az egésznek a varázsa, hiába imádom a fantasy-t, az Arrowot nem amiatt szerettük meg! A harmadik évadban már rosszat sejtettem, a negyedik évadban pedig bekövetkezett amitől rettegtem! De ezt már annyiszor leírtam, de hát ez van, az ötödik évad látszólag részben visszatér a jó irányba, bár a Fekete Szirén miatt itt is van némi mágia...

Ezért az értékelésem, 10 pont helyett, most 10/7 pontosra sikeredett, remélem egyszer még megélhetem, hogy 10 pontot is adhatok egy évadra! Amiért ennyire lehúztam, 3 ok: Olicity fejlődése, fantasy túláradása és embertelen mennyiségű szenvedés!! Tehát, 5. év várunk, gyere már október!!

Ezek után pedig abban bízok egyedül, hogy talán majd a 6. évad végre megnyugvást hozhat a lelkünkbe és minden a helyére áll, amit eddig elrontottak, én még hiszek a CSODÁKBAN! <3

(C) ARROWOLICITY.GP