Sziasztok! Hazaértem, végre ma is! De nem épségben. Ugyanis vérzik a kezem, mert kiújult a bőrallergiám a sok durva vegyszertől és fémtől, gyakorlatilag nem érzem a lábaimat és a gerincem annyira totál káó, hogy már közel jártam az összeeséshez! Ez a gyakorlat fizikailag nagyon megvisel, ráadásul holnap vizsgázom németből! Hát ha lesz még ma energiám tanulni, komolyan én gépből vagyok!

Most viszont hoztam nektek egy kis újabb Olicitys meglepit! Tegnap éjszaka kitaláltam egy helyes kis fanficet, aminek remélhetőleg lesz folytatása is, épp most fejeztem be a történet ezen első felét! Remélem elnyeri majd tetszéseteket, a tovább után!

A címe: A váratlan nászajándék! (Eredetileg a mennyegző címet kapta volna, de ez jobban ide illik, majd megértetitek miért, ha elolvassátok!)

A váratlan nászajándék 

1. rész

Már nagyon későre járt. Mégis Felicity még mindig ébren volt és idegesen járkált fel-alá a szobájában. Bolond lány! Már rég aludnod kellene! Holnap hozzámész életed nagy szerelméhez, hogy fogsz festeni az oltár előtt? Nem nézhetsz ki úgy, mint egy karót nyelt udvari bohóc! Ilyen és ehhez hasonló gondolatok kavarogtak a fejében, hogy lenyugtassa önmagát, de sikertelenül. Egyszerűen képtelen volt elaludni az izgatottságtól. Most először volt üres az a hatalmas franciaágy. Felicity hiába feküdt le, olyan ridegnek és idegennek érezte a fekhelyet, Oliverrel megegyeztek, hogy az utolsó éjszakát külön hálószobában töltik. Hiszen hogy néz az ki, ha a vőlegény idő előtt találkozik a menyasszonnyal? Adjuk meg a módját, rendesen! Ez így sokkal izgalmasabb! Gondolta. De ugyanakkor nagyon rossz volt nélküle. Úgy vágyott rá és úgy szerette őt. Imádta, ha mindig a szeretett férfi mellett ébredhetett minden egyes reggelen és Oliver végre igazán Oliver Queen volt. Még az ágyba is behozta kedvesének a reggelit. Felicity pedig nem látott a boldogságtól.

Már lassan hajnali egy óra van. Felicity még mindig ébren. Ráadásul most újra elkapta az a fránya gyomorgörcs is, ami már napok óta kínozza őt. Fogalma sem volt mitől. Először azt hitte valami romlottat evett, de nem. Ez valahogy nem olyan görcs volt, mint aki gyomorrontást kapott, ez valami más amolyan szokatlan. Eltelt egy kis idő és abba is maradt. Már lassan háromnegyed kettő és Felicity még mindig ébren. Hogy az a kénköves mikrochip, mi lesz így velem, ma esküszöm?! Felicity teljesen kétségbeesett. Most már a víz is folyni kezdett puha és bársonyos bőrén. Felicity addig idegeskedett, addig szitkozódott, míg három óra környékén végre sikerült elaludnia.

Másnap reggel Thea, Laurel és Caitlin rontottak be a lány szobájába.

- Ébresztő, hercegnő! - kiáltották egyszerre.

- Csak még egy percet kérek! - nyögte álmosan Felicity. - Jézusom! Istenem, mégsem kérem! - pillantott az órájára. - Esküszöm! Ma esküszöm! Férjhez megyek, jézusom! Hogy nézek ki?! Hogyan, jézusom! - Felicity szíve a torkában dobogott és úgy pánikolt, akárcsak egy félős kiskutya.

- Nyugi. Még így is szebb vagy bármelyik aránál. - kacsintott Thea.

A lányok hamarosan elővették a szekrényből Felicity hosszú, terebélyes és gyönyörű szép fehér menyasszonyi ruháját, majd hamarosan nekiláttak a sminknek, a hajnak, és ami ilyenkor szükséges.

- Kész is vagy! - mutatott a tükörre Thea. - Nézd meg magad!

Felicity óvatosan odatipegett tűsarkújában a tükör elé, leeresztette kezeit a szeméről és kinyitotta azokat. Amikor belenézett a tükörbe, azt hitte egy teljesen idegen lány áll vele szemben. El sem hitte, hogy ő tényleg lehet ennyire gyönyörű! Hosszú szőke haja, most göndör loknikkal díszítette keskeny vállait. A fátyla diadalmasan lobogott hosszú fehér szoknyája után. Felicity úgy tündökölt, akár egy igazi királynő!

- Ezt el sem hiszem! Ez én vagyok? Köszönöm, nektek lányok! - ujjongott, majd átölelte legjobb barátnőit.

- Megérdemled. - mosolygott Thea.

- Ki, ha nem te? - súgta Caitlin.

- Őszintén mondom, nálad szebb menyasszonyt életemben nem láttam még! Oliver nagyon szerencsés férfi, hogy egy igazi királynőt sikerült meghódítania! Megérdemled a boldogságot, Felicity, te a legjobban! - mondta Laurel.

Felicity még egyszer végigölelte és puszilta barátnőit, majd elismerő pillantást vetett az ő koszorúslány ruhájukra is.

- Gyönyörűek vagytok! - szólt, majd elindult lefelé a lépcsőn.

Mikor már mind a templomhoz értek, Felicity szállt ki utoljára a limuzinból. Mindenki a menyasszonyt csodálta, aki életében nem érezte még magát ennyire boldogan.

Hamarosan síri csend lett. Beindultak a harangok, elindult a zene és Felicity óvatos léptekkel, - apukájával karöltve - elindult az oltárhoz, ahol már látta jövendőbelijét. Oliver alig hitt a szemének, elveszett kedvese bájos tekintetében és meseszép öltözékében. Felicity már nagyon közel járt az oltárhoz, amikor a távolban gyors tűsarkúk kopogására figyelt fel mindenki.

- ANYA! - Felicity szemei szikrákat szórtak a dühtől.

- Picim, ne haragudj! Anyuci valamit félreértett! De már itt vagyok! Nyugi mindenki! Le is ülök oda. Oké? - Donna szokás szerint megint látványosan robbant be a tömegbe. Felicity a fejét fogta és kínos pillantást vetett Oliverre, majd elvörösödött. Oliver csak mosolygott és most csak még jobban imádta kedvesét.

- Gyönyörű vagy! - súgta Oliver szerelmének.
- Szeretlek! - mondta Felicity.

A szertartás hamarosan elkezdődött. Lassan elérkezett a legfontosabb pillanat. Ami minden esküvő fénypontja, hogy végre férj és feleségnek ismerjék el őket Isten szent színe előtt.

Már a gyűrűket is előkészítették a tanúk, amikor hirtelen Felicity úgy érezte forogni kezd körülötte az egész templom. Hirtelen minden elsötétült, majd elájult. Szerencsére Oliver időben elkapta kedvesét és gyorsan a kórházba vitte őt az esküvőről. Mindenki nagyon aggódni kezdett Felicity állapota miatt.

Oliver már annyira várta ezt a nagy napot, hogy végre elvehesse szívszerelmét, de most úgy tűnik el kell halasztaniuk máskorra ezt a csodás pillanatot, hiszen most Felicity egészsége a legfontosabb. Így feszülten várta, hogy szerelme végre magához térjen.

Felicity szépen lassan ébredezni kezdett. Amikor szemeit kinyitotta megdöbbenve eszmélt rá, hogy hol van. Éppen ekkor toppant be Felicity kezelőorvosa a kórterembe. Amikor meglátta, hogy a lány már magánál van, széles mosoly ült ki az arcára.

- Doktor úr, mit keresek én itt? Mi történt? Te jó ég, az esküvő! - Felicity kisebb szívroham közeli állapotba került.

- Aggodalomra semmi oka! Nyugodjon meg, kérem! - mosolygott az orvos.

- Ne aggódjak? De hát hogyan kerültem ide és miért? - pánikolt a lány.

Az orvos lassan elmesélte Felicity-nek a rövid történetet, hogy hogyan került a lány kórházba, majd valami mást is közölt Felicity-vel, valami olyasmit amire még Felicity sem számított. Az esküvő ugyan elmaradt, de Felicity olyasmit tudott meg a kezelőorvosától, ami végre minden eddigi hangulatingadozásának és rosszullétének okára fényt derített. Ez a váratlan kis huncut nászajándék az, ami miatt elmaradt a mai esküvő. Mégis Felicitynek így is ez a nap lett élete valaha volt legszebb pillanata! Akkor már minden világossá vált számára! Lassan apró mosolyra húzódtak ajkai és két kezét gyengéden a hasára helyezte. Isten hozott köztünk, kicsikém!

(C) ARROWOLICITY.GP