Youtube| Facebook | Tumblr | Indavideo | Belépés | Frissek
Oliver Queen öt pokoli évet töltött távol a családjától, mely idő alatt megtanulta, mit jelent folyamatosan életveszélyben élni. Mindenki halottnak hitte, de ő mégis képes volt túlélni. Egyetlen cél éltette csupán, a bosszúja, melyet apja listája alapján próbált véghezvinni. Rideg, kegyetlen és könyörületlen személlyé vált, miután az élete állandóan csupán egy hajszálon múlott. Sokszor neki kellett a vadásznak lennie, hogy ne rá vadásszanak mások. Hazatérése után nappal, továbbra is Oliver Queenként tengette mindennapjait, éjszaka azonban valami mássá kellett válnia, valaki mássá. Egy csuklyás igazságosztó szerepébe bújt, aki nem ismert kegyelmet. Egyedül volt, képessé vált szemrebbenés nélkül ölni. Hamarosan azonban történt valami, ami gyökeresen megváltoztatta az életét. Többé már nem magányosan kellett küzdenie. Két olyan nagyszerű barátra sikerült szert tennie, akiket nem érdekel ki is ő valójában, végig kitartanak mellette, akik képesek voltak elindítani Olivert azon az úton, hogy egy jobb emberré, egy igazi hőssé válhasson. Ez a két személy, pedig John Diggle és Felicity Smoak. A két legfontosabb ember Oliver számára, akik a mai napig is hűen őrzik titkát és kitartanak mellette. Ők elérték azt, amit senkinek sem sikerült volna. A kegyetlen Gyilkosból igazi Hős vált, a rideg férfiból pedig egy érző lélek. De nem csak Zöld Íjászként történt döntő változás Oliver életében, hanem Oliver Queenként is. Oliver végig úgy hitte, számára csak egyetlen nő létezik a világon, azonban hamar rá kellett arra döbbenie a visszatérésének köszönhetően, valami más is megváltozott. Az érzelmei. Anélkül, hogy észrevette volna, őrülten beleszeretett Felicitybe. Egy ideig tartott attól, hogy ezt beismerje, de rá kellett döbbennie, hogy nem tagadhat tovább. Az érzelmeinek képtelen parancsolni. A lány Oliver legnagyobb örömére, viszonozta az érzéseit, ám rengeteg akadályon kellett keresztülmenniük, míg végül végleg egymáséi lehettek. A kapcsolatuk egy csodálatos és mély szerelmmé virágzott, olyannyira, hogy először majdnem össze is házasodtak, azonban a sors kemény játékot űzött velük és jó időre el kellett távolodniuk egymástól, mint szerelmesek, annak ellenére, hogy még mindig megőrültek egymásért. Mára már azonban sikerült bebizonyosodjon az, hogy Felicity Smoak és Oliver Queen szerelme oly hatalmas, hogy képes bármit elpusztítani, ami akadályozni próbálja azt. Most már hivatalosan is Mrs. és Mr. Queenék lettek, családot alapítottak Oliver fiát is magukhoz véve, együtt élik át az új veszélyeket, a legnagyobb örömöket. És ki tudja, talán a sors hamarosan már egy közös kisbabával is megjutalmazza majd a házaspárt egy gyönyörű kislány személyében...
|
|
Az Arrowverséből kinőtt kistestvér, "A Holnap Legendái" rajongói lapom. 2019 nyarától.
2015 óta Vikivel szerkesztem ezt az oldalt! Itt az összes kedvenc párosodat megtalálhatod.
Vikim lapja a Steroline csoda párosról.
A chatben lehet cserét kérni! 14/2 szabad hely. /Feltételek/ Egy főszerkesztő van, Piper. hamarosan képpel: Kathryne
| |
|
2014. 10.05. |
Nyitás |
Piper, Rice, Viki, Nessie |
Szerkesztő |
Arrow - Oliver,Felicity |
Téma |
G-Portál |
Tárhely |
Dee |
Design |
Efruse |
Kódok |
Linda |
Sablon |
| |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2015.04.30. 00:10 - |
Röviden: 3. évad második felében inkább Lance.
Bővebben:
Malcolm az Malcolm, vagyis Merlyn. Gátlástalan, ocsmány, rossz ember - mondhatni elmebeteg - és még annál is rosszabb szülő. De ezt eddig is (az 1. évadtól) tudtuk. Malcolm tudja magáról, hogy Ő egy gyilkos. A felesége halálakor benne feltámadt gyűlölet méreg, az tette gyilkossá és kiölt belőle minden emberi érzést és szeretet. Nagyon jó jelenet volt, mikor ezt a 3x12-ben el is mondta Thea-nak.
Lance, mint karakter mindig is idegesített. Nem bírom az ilyen, érzelmeikben túllihegős embereket. Már az első évadban is idegesített - a mindenért Oliver és általában a gazdag aranyifjak hibásakon túl - az állandó "jaj édesem", "jól vagy", "nincs semmi bajod" be- és kirohanásaival. Egyáltalán nem voltam képes egy percre sem azonosulni vele, de - mivel találkoztam az életben ilyen emberekkel - elfogadtam a karaktert. Az állandó aggódását és sopánkodását. A többit - a benne rejtőző mérhetetelen gyűlöletet, féktelen bosszúvágyat - nem. Talán az is benne volt, hogy tapasztaltam és tudom, a bosszú nem vezet sehová, csak önőusztít, a gyűlölet meg belülről gyilkol. Azt sem, hogy miközben a gyerek-szülő kapcsolat őszinteségéről és fontosságáról papolt Ő volt az aki nem őszinte Laurellel, kihasználja (lásd telefon ügy). Az utóbbi időben azonban kifejezetten irritál és legszívesebben pofon vágnám, vagy jól megráznám, mert már érteni sem értem, elfogadni meg egyáltalán nem tudom. Szülőként és emberként mondom mindezeket. Az a szülő, aki nem képes elengedni a gyerekét, elfogadni, hogy képes - jó, vagy rossz, de mindenképpen - saját döntéseket hozni és annak következményeivel élni az pocsék szülő. Az ilyen szülői szeretet öl. A saját gyerekének egyéniségét gyilkolja, ami vetekszik a tényleges gyilkosággal. A szememben. Csaknem biztos vagyok benne, hogy ezt is, mint egyfajta függőséget próbálják a forgatókönyvírók "eladni", de nálam ez nem működött eddig sem és most sem müxik. Quentin legalább olyan rossz szülő, és ember, mint Malcolm, de nem ismeri be és ezért nálam Ő viszi a pálmát.
|
[1-1]
Röviden: 3. évad második felében inkább Lance.
Bővebben:
Malcolm az Malcolm, vagyis Merlyn. Gátlástalan, ocsmány, rossz ember - mondhatni elmebeteg - és még annál is rosszabb szülő. De ezt eddig is (az 1. évadtól) tudtuk. Malcolm tudja magáról, hogy Ő egy gyilkos. A felesége halálakor benne feltámadt gyűlölet méreg, az tette gyilkossá és kiölt belőle minden emberi érzést és szeretet. Nagyon jó jelenet volt, mikor ezt a 3x12-ben el is mondta Thea-nak.
Lance, mint karakter mindig is idegesített. Nem bírom az ilyen, érzelmeikben túllihegős embereket. Már az első évadban is idegesített - a mindenért Oliver és általában a gazdag aranyifjak hibásakon túl - az állandó "jaj édesem", "jól vagy", "nincs semmi bajod" be- és kirohanásaival. Egyáltalán nem voltam képes egy percre sem azonosulni vele, de - mivel találkoztam az életben ilyen emberekkel - elfogadtam a karaktert. Az állandó aggódását és sopánkodását. A többit - a benne rejtőző mérhetetelen gyűlöletet, féktelen bosszúvágyat - nem. Talán az is benne volt, hogy tapasztaltam és tudom, a bosszú nem vezet sehová, csak önőusztít, a gyűlölet meg belülről gyilkol. Azt sem, hogy miközben a gyerek-szülő kapcsolat őszinteségéről és fontosságáról papolt Ő volt az aki nem őszinte Laurellel, kihasználja (lásd telefon ügy). Az utóbbi időben azonban kifejezetten irritál és legszívesebben pofon vágnám, vagy jól megráznám, mert már érteni sem értem, elfogadni meg egyáltalán nem tudom. Szülőként és emberként mondom mindezeket. Az a szülő, aki nem képes elengedni a gyerekét, elfogadni, hogy képes - jó, vagy rossz, de mindenképpen - saját döntéseket hozni és annak következményeivel élni az pocsék szülő. Az ilyen szülői szeretet öl. A saját gyerekének egyéniségét gyilkolja, ami vetekszik a tényleges gyilkosággal. A szememben. Csaknem biztos vagyok benne, hogy ezt is, mint egyfajta függőséget próbálják a forgatókönyvírók "eladni", de nálam ez nem működött eddig sem és most sem müxik. Quentin legalább olyan rossz szülő, és ember, mint Malcolm, de nem ismeri be és ezért nálam Ő viszi a pálmát.
|
[1-1]
| |
|
|